Szerkesztőségünk négy tagjának tettük fel a címben szereplő, cseppet sem költői kérdést. Hogy még életszagúbb legyen a helyzet, azt is megkötöttük, hogy a válaszokban mindenképpen szerepeljenek olyan helyszínek is,  ahol a válaszadó már maga is járt. Így aztán végeredmény olyan, mint a nászút: a költőiség és a romantika kellő arányban keveredik a valósággal.

Rózsa Melinda: Velence. Mi más?

És persze, ha már nászút, akkor úgy, ahogy az a nagykönyvben. Magyarul, csak semmi spórolás. Szállás valamelyik elegáns velencei szállodában (bent Velencében, ez a lényeg, nem a Lidón és nem Mestrében), reggeli szobaszervizzel az ágyba, napközben némi koktél meg gelato, vacsora gyertyafény mellett.

A velencei szállodák közül a Hotel Rialto például egészen szimpatikus, a Canal Grande partján áll, ablakai a Rialto-hídra néznek. Még egy kategóriával, feljebb, a Palazzo Sant’Angelo is itt van a közelben, szintén a Canal Grandénél, és olyan apró extrái vannak, mint a carrarai márvány meg a jacuzzi a fürdőben.

 

Gondolázni kötelező, de ha már lúd, legyen kövér, tehát csak és kizárólag olyan gondolással, aki énekel is. Az lehet, hogy ezért felárat kér, de végül is ez a nászutunk, vagy nem? A legenda szerint akkor fog örökké tartani a szerelem, ha gondolázás közben az ifjú pár minden híd alatt áthaladva megcsókolja egymást. Velencei élmények itt.

Józing Antal: Velence, Salzburg, Krakkó, Bozsok, Keszthely

Szerintem mindenekelőtt tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miről is szól a nászút. Nos, olvasatomban két emberről, akik egy életre szóló együttlét-élményt keresnek  olyan környezetben, amely ezt az intim és – ne tagadjuk – érzéki helyzetet kiteljesíti. Innentől kezdve szabad a fantázia, mindenki maga tudja, melyik is az a helyszín, amely leginkább hozzásimul ezekhez a feltételekhez.

Mivel mindez erősen egyéniség függő, így a válasz is csak szubjektív lehet. De ez a jó benne.

Mindenekelőtt kapásból elvetném a társasutazás minden formáját, egy buszos közös túránál még egy kerékpáros napi kirándulás is intimebb. Emellett semmiképpen nem választanék olyan helyszínt, amely túl erős külvilági ingert, információözönt jelent. Így például nem mennék nászútra az egyiptomi piramisokhoz vagy az Akropoliszra, nem vállalnék be egy olasz művészettörténeti körutazást, vagy nem ekkora időzíteném Budapest vagy Pécs és környékének felfedezését sem. Ezeket jobb korábban vagy később rendezni.


Ha valaki nagy, klasszikus helyszínre vágyik, akkor jobbat nem tudok ajánlani, mint a Velence nevű közhelyet. Oké, némileg ellentmond az előző bekezdésben említett erős külvilági ingerről vallott elveknek, de Velence annyira egyedül van az univerzumban, hogy minden szabályt felrúg. A szállást vagy egy szigeten, vagy egy félreeső kis szállodában oldanám meg. A kötelező látnivalók amúgy letudhatók egy nap alatt, a maradék időben meg sok mindet lehet csinálni. Nem részletezném.

Szerintem kimondottan nászút hangulata van Salzburg és Krakkó városának is. Jellegzetes, nyugalom, folyók, virágok, romantika, emlékezetes helyszínek, de mégsem kell japán turisták tízezreit kerülgetni.

Egy nászút emlékei nem feltétlenül attól aranyozódnak be, hogy földrajzilag távol voltak a lakhelyünktől, így semmi nem szól az ellen, hogy valahova a közelbe vonuljunk el. Ha valaki el akar vonulni a világtól, akkor a javaslom az olyan kisebb, de mégis profi nyugat-dunántúli vendéglátó falvakat, mint például Bozsok.

Vízimádó révén úgy gondolom, a víz közelsége valami pluszt jelenthet. Ha nem a nyári csúcsidőben van az esküvő, nagyon is szóba jöhet egy szezonon kívüli balatoni helyszín, mondjuk Keszthely.

Kupi Györgyi: Valami északi hely, de mindenképpen szálloda legyen

Hová mennék nászútra? Nehéz kérdés. Rengeteg vonzó úti cél van, de a nászút az egy speciális dolog. Az első etapja egy remélhetőleg hosszú, közös utazásnak párunkkal. Ezen hosszú úton ott lesz velünk az anyós, a gyerek, a ki vigye le a szemetet, és rengeteg zokni, aminek nincs meg a párja, a csöpögő csapról nem is beszélve.

Úgyhogy ha nászútra mennék, semmiképp nem választanám úti célnak a nagynéni balatoni nyaralóját, de még csak falusi vendéglátást sem. Ez utóbbi nagyon romantikus tud lenni, de csak azoknak, akik jól tűrik a háziak kedves sertepertélését. Én a szállodára esküszöm, ahol viszonylag keveset kell foglalkozni azzal, ki van körülöttünk, mégis mindenünk megvan. És azt csinálunk, amit akarunk. Ebből a szempontból inkább mennék egyéni útra, mint társasra.

Na de hová? Rengeteg vonzó hely van. Nincsenek ellenemre a klasszikus nászúticélok, de mivel nem szeretem és nem is bírom a meleget, nyáron inkább mennék egy írországi kisvárosba, vagy a skót felföldre, vagy akár Tallinba, mint Velencébe, Görögországba vagy Párizsba. Tavasszal, ősszel viszont szívesen mennék Szentpétervárra vagy a francia tengerpartra, úgy Marseille környékére.



Nekem fontos még az is, hogy lehetőleg ne legyen semmi zűr, zavaró esemény a nászúton. Kalandtúra, hegymászás ebből a szempontból nálam kizárva. Lassú, finom séták egy kellemes városban. Prágánál nem nagyobban, mert az ember ugye, ha már utazik, minél többet szeretne látni, de nem lenne szerencsés, ha egyik múzeumból a másikba rohangásznánk, ahelyett, hogy egymással foglalkoznánk épp a nászutunkon.

Ha hazai tájakban gondolkodom, akkor leginkább olyan helyet választanék, ahol van hegy-völgy, patak, fürdő, de közel valami érdekesebb város is, ha sűrűbb impulzusokra támad kedvünk. Miskolc és környéke, Lillafüred, Jósvafő ilyen szempontból ideálisnak tűnik.

Tehát, ha Gretna Green nem jönne össze, akkor irány a Bükk. Azért is praktikus, mert ide bármikor visszamehetünk nosztalgiázni. A lényeg az, hogy húsz év múlva legyen ehhez kedvünk.

Várnai Zsuzsanna: Nizza és Spanyolország elvarázsolt

Ha most kellene nászutas szállást foglalnom, valószínűleg a spanyol tengerpartot vagy a francia riviéra gyöngyszemét, Nizza városát választanám. Spanyolországban például Barcelonától délre a Costa Dorada partszakaszon, Salou városa nagyon kedves emlékeket idéz. Nizza pedig szerintem Európa legszebb tengerparti városa.

Salou klímája tavasztól késő őszig kitűnő, a nyár sem elviselhetetlenül forró. Az állandó simogató szellő és a páradús tengerparti levegő kiegyenlíti az erős nappali felmelegedést. A kéklő, állandóan fodrozódó tenger, finom homokos part, pálmafák árnyékai a szálloda udvarán, megspékelve egy 200 négyzetméteres édesvizű medencével, körülötte nyugágyak. A szállodai napozóágyakon túl egy sziklákkal szegélyezett kis öbölben már a tenger nyaldossa a homokos partot. Kell ennél több? Ez a Cap Salou. Ez az a szálloda, ahol korábban már kellemes egy hetet eltöltöttünk régebben. Akkor még egészen új építésű is volt, a szépséghibája csak annyi, hogy nem Salou központjában fekszik, hanem attól körülbelül három kilométerre.

Az út egy kicsit húzós: Salou Szombathelytől 2200 kilométer. Autóval két részletben érhető el, repülővel pár óra. Ha az autó mellett döntünk, éjszakai pihenőhelynek Nizza városát nem szabad kihagyni, de önálló úti cél is lehet.


Ez a lüktető mediterrán város annyira rabul ejtett bennünket, hogy több ízben is visszatértünk. Szerintem az öreg kontinensen a nizzai tengerpartnál nincsen szebb, csodálatos célpont lehet egy nászutas kikapcsolódásra, mellesleg történelmi látványosság is: összekapcsolhatjuk az aktív kikapcsolódást a passzív lazulós pihenéssel. Elsőre talán mindenkinek a gazdagság, fényűzés jut eszébe erről a Dél-európai partszakaszról, de az igazság az, hogy a látszat csal: a hely nemcsak a jómódúak számára elérhető. Találunk itt is a kétcsillagos besorolású szálláshelytől kezdve minden fajtát, melyekben lehetőség van félpanziós ellátást kérni.

Nizzát már csak ezért is mindenképp pároknak ajánlanám, mert a tengerpartja gyermekes családok számára nem túl előnyős a közepes felnőtt ökölnyi egyforma lekoptatott kövek miatt. A strand ingyenes, a partvidék, az Angyalok-öble lenyűgöző. Érdemes megmászni a Le Chateau-hegyet, melynek felfele vezető útvonaláról végig rálátunk a nizzai türkizkék partra, a parttal párhuzamos pálmafasorra. Egyetlen fotó sem tudja visszaadni a látványt.

Minden évben megrendezik a Virágcsatát, a Nizzai Jazz Fesztivált, de egész véletlenül is beleakadhatunk egy éjszakai séta során jelmezes felvonulási forgatagba. Az éjszakai élete pezsgő, nyüzsgő. A város méltóságteljes és elegáns, nyoma sincs a bazári miliőnek. Elérhető távolságban van Nizzától keletre Monaco és Monte Carlo, nyugatra Cannes. Mindegyik helyközi légkondicionált busszal megközelíthető, és érdemes is rászánni egy-egy napot. Ha csak sétálgatunk itt az utcákon, már az is végtelenül lenyűgöző. A Hercegi Palotánál az őrségváltás, az Oceanográfiai Múzeum, a Trópusi park, a Monte Carló-i kikötő mind csak néhány példa a látnivalók közül.

A régi felvételeket felpörgetve ismét kedvem lenne elutazni ide, ha csak pár napra is, mert egészen elvarázsolt az ottani világ.